Surján László

Érdekes

Nemzetünk jövőjén kesergő magamnak ismét megerősítő üzenet Kolontárról: a bajban összefogunk és felnövünk a feladathoz. Jó lenne máskor is. Mert a bűneink miatt gyúló haragra joggal számíthatunk. Érdemes volna megelőzni.

Hallgatom a kolontári öt gyermekes iskolaigazgató beszámolóját. Szombat virradat előtt hívták el otthonról, folyik a falu kiürítése. Volt vagy egy órája, hogy családi ügyeit elrendezze, s ment intézni a faluét, az iskoláét. Az autórádió szól, figyelmemnek csak egy része jut a riportra. De feltűnik:  panasz nem hangzik el. Az egész kiürítésről csak annyit mond: hát ez érdekes helyzet volt. Majd hozzátette: ha majd túl leszünk mindenen, akkor érünk rá elgondolkodni, s akkor bizonyára nehezebb lesz. Most helyzet van, amelyet meg kell oldani. Megy, és megoldja. Gondja már az, hogy megtalálja-e a tanítványait, kit erre, kit arra vitt a hivatal, vagy a rokonság. Mert hétfőn már tanítani kellene. Mert legelébb való a kötelesség. Erről persze nem beszél, csak az ember kihallja. Azt viszont nem sejteti, de nyíltan kimondja, hogy a falu lakosainak 95 százaléka csöndben ugyanezt teszi, mint ő. A dolgát. Fegyelmezett és bizakodó.

A maradék öt százalékról nem szól. Talán nem is kell. Ők majd feltűnnek a bulvárlapok oldalain.

Nemzetünk jövőjén kesergő magamnak ismét megerősítő üzenet: a bajban összefogunk és felnövünk a feladathoz. Jó lenne máskor is. Mert a bűneink miatt gyúló haragra joggal számíthatunk. Érdemes volna megelőzni.

Nem tudom, hogy hányan tudták volna egy éve megmondani, hol van Kolontár. Most már – sajnos – ismert település lett. Az alábbi képen látható, milyen közel van Ajka. A nyíllal jelölt térség a tározó, még ép állapotában. Az A jel Devecser.

A műhold talán segít, hogy jobban behelyezzük a hírekben hallott településeket a tájba. De az igazgató asszony szavai jobban eligazítóak voltak, mint a térkép.

Reggel a piacon is megtárgyalták az emberek az ügyet. Teljes vagyonelkobzás, hirdeti ki valaki az ítéletet, még jóval a tárgyalás előtt. Talán maga is érzi, nem a legjobb a megfogalmazás, hát hozzá teszi: azután tárgyalhatunk. Igen, ez a nép hangja. Nem cserélne azt hiszem egyikünk sem a tulajdonosokkal, bármilyen nagyképűen nyilatkoznak. Tévedek, ha a félelmet érzem ki a pökhendiségből?

A kolontári tragédia egyben hatalmas igazságszolgáltatás is lehet. A rablóprivatizáció méltányos büntetése lesz, ha az ebül szerzett jószág ebül vész. Csak miért kellett egyeseknek életükkel fizetni ezért? Ők túl kis árat fizettek a vagyonért, mi túl nagyot az igazságért. Ahogy elnézem a képeken a tulajdonosok arcát, ugyanaz a vészcsengő szólal meg bennem, mint amikor egyikük az irodámban fejtegette a kereszténydemokrata elvek iránti mélységes tiszteletét. Jó lenne erős magyar nagytőkés réteg. De kikből, Uramisten!