|
|
|
|
|
A legújabb hozzászólások
|
 http://www.idokep.hu/  Időjárás előrejelzés 
   
 |
|
|
|
További cikkek a kategóriában: Versnyi hazám
|
|
| 2006. április 7. | |
Fáy Ferenc:Pásztor-énekBokánkig ér a hó, térdünk fölé a nyomorúság. Hogy induljunk el hozzád, Betlehembe? Bárányainkat farkasok, lányainkat az ordas-ősz hurcolta el. A források befagytak. S asszonyaink tömlő-emlőjéből, esténként, izzó levegőt iszunk. Hamvad a föld. Mi csiholtuk a szikrát, hogy égő testek melegéhez ülve, olvassuk fel megdermedt álmaink. Istenek füstjét fújja a halál s ujjaink nyársán - korpás napjaink moslékján hízott - csillagok forognak. Virág lobog és csecsemők szeme pattog a tűzben... bölcsők fája lángol. És gondjaink fekete kenyerére méz-ikrás zsírját csurgatja az éj. Megzabáltuk a Holdat s még éhesek vagyunk! Gyengék vagyunk és rongyosak vagyunk... de nem félünk Heródes bosszújától. Mi már elástuk fiainkat, elrejtettük őket az őszbe - október oszló árnyai közé -. Elzártuk őket a feledés barlangjába és a közöny kardbiztos sziklatömbjét görgette rájuk szorgalmas kezünk. Nincsenek fiaink! Csak fordulj vissza nyugodtan, Heródes; nem kell itt már a kard. Ez a Pill és az abortusz kora, a humanista gyilkosok kora, hol véres jelek milliója szárad az ember bezárt homloka felett. Véresek vagyunk és éhesek vagyunk! Talpunk alól elrágtuk már a földet. Bokánkig ér az ég, és csizmánk szárán becsurog az Isten. A zsoltárokat fújjuk még, Uram, de nincs már időnk Betlehembe menni. |
|