|
|
|
|
|
A legújabb hozzászólások
|
 http://www.idokep.hu/  Időjárás előrejelzés 
   
 |
|
|
|
További cikkek a kategóriában: Versnyi hazám
|
|
| 2006. április 8. | |
Fáy Ferenc:Tiborc új énekeBánk-bán, Nagy Úr, a porba hulltam. Néped vagyok, a föld, a mag, az ős-gyökér, Uram, ne engedj. Fajtád széthull, nem lesz több gyermek, nem lesz család. – A renyhe had húsunkat marja. Nézd az arcot, téphetnek erről még le sarcot? Cafatba lóg a két kezem. Nagy Úr, ki tart ekét a földnek? Nézz rám, nem bírom, összetörtek... Nincs házam, földem, éhezem. Az asszonyom halálra marták, a lányom, Bánk, ma megvetett, fekély piszkítja tiszta arcát... Vedd el döfd át az életet. Tiporj, rúgj szét s én nem kiáltok, számról nem hallasz vádpanaszt Uram, Tiborc kér, régi híved, döfd át kardoddal ezt a szívet, hiszen mit ér egy rongy paraszt? Mit ér, ha teste roncs s fekélyes erők rohasztják ő nevét? Pusztulj paraszt, Bánk is ma gyáva rettegve bújik önmagába s nézi, hogy tépik nemzetét. Föl hát Nagy Úr, hagyj itt a porba. Pár óra még ez átkozott paraszti élet. Vár a pompa, indulj, temesd hited a borba, Otto is várja asszonyod. Add át neki, hisz csókra szomjas, hadd tépje száz meráni ordas, hisz magyar csók kell és neked meglesz, Nagy Úr, szintén a béred: olasz ringyó kívánja véred. Vidd hát, vidd hát az életed. S hogy széthullunk, mi rongy parasztok, a nép – hogy lassan elveszünk – ne szóljon arról szád panaszt ott, Uram trágyának jók leszünk. Bocsáss Uram, szolgád ma gyenge, bocsáss a szóért s én megyek Vár még a nádas tiszta csendje, erdők vadonja, zord hegyek... Megbújok ott, de majd ha kürtöd bosszúját zúgják új szelek, előlépünk kaszás Tiborcok, -- hazátlan, rongy, paraszti sorsok – és küzdünk, harcolunk veled. Addig, Nagy Úr, az ég veled. |
|