Halálcsillag – avagy: mondjuk a magunkét

Egy népet önhite, önbizalma hiányában már a meddőnek tűnő idő is legyűri. ( Lao-ce)

(A kétkedő poéta)

Ki se bomlottak rügyeim
jószerint ki se fakadtak
(mint versfákon a gügye rím)
máris hátamra csaptak

hulló súlyukkal a körték
fanyar almák foszló szilvák
bemocskoltak főm betörték
fát ültető apám’ szidták

*

Föl se szállt a kertek füstje
a Székelykő alig látszik
máris havak fagy-ezüstje
hull nyakamba mintha másik

világ szólna: úgy érts mindent
mintha nem a gyökér volna
eredője eleinknek
hanem a vég-féle –forma

hogy nem a vágy szülne minket
hanem végzet mit sajnálnánk
de a végről nézvést mindezt:
világ elejére állnánk

*
A köszörű meg se lódult
kövéből nem pattant szikra
máris a sok félig csorbult
kés itt peng a vállaimban

bordáim közt nyakam táján
ereimbe fagy a vérem
a moccanás belém bénul:
halál csügg az élet ágán…

halálcsillag jár az égen

*

(Apám – és árnya)

Mocorgó árny a kert mélyén
Vajon még ő vajon még én?
Apám épp a sasfát ássa
Katibogár indításra
Nevem ott szárad a végén

Mégsem ismerünk egymásra
Pedig mintha visszamászna
Minden bogár az időből
Sasfát rágó méregzöldből
Tetejébe indulásra

Kifakult az idők vászna
Fájón zuhannak a fények
S mégis minden szárnycsapásra
Innen röppen fel az ének
Szó és harmat innen szállong
Fagyökértől fel az égig Pusztulásra

Mintha innen indulnának
Szerte szét az időszálak
E mélységből sas tövéből
Mintha anyátalan méhből

Halál fészke lett a sasfa?
Bogárnak és denevérnek?
Istenem hogy fáj a hívás
Istenem hogy fáj az ének


(A reménykedő historikus)

Átok lett a Poros Útból…

Vagy csak megorrolt az Isten?
Hogy a porban hurcolt múltból

Valamicskét belénk hintsen?

Hogy az Élet földerengjen,
s ne az élés dühe hajtson -
bölcsők s bölcsek földje ringjon

Szamos-marton Duna-parton…

*

(A bölcs)

Uram küszöbödre hajlunk
Katonáidat ereszd szét
Nem féli senki már kardunk
Kelet lobbanó keresztjét

Nyílvesszeink kirügyeztek
Sámán egy szál se hogy szóljon
Ménjeink szegyében tetvek
Álom a kerecsensólyom

De hogyha tavaszod virrad
S Igéd lesz ismét a mérce
Add hogy egy nép is megértse
A megkezdett s megszakadt leckét:
Semmivé válik a ködben
Ki vérének állít kelepcét.
 

(Budapest, 2005. decemberében)